|
Suzuki
Bandit 250 vs Honda VT 250 Spada Valamikor régen, mikor a nagy motor gyártók nem csak a legerõsebb, leggyorsabb, legkönnyebb stb. motor címekért küzdöttek egymás ellen, hanem gondoltak a hétköznapi földi halandókra, a kezdõ motorosokra is, akkor, amikor a legendák születtek, akkor született meg ez a két, kategóriáját tekintve remekmû, a Suzuki GSF 250 Bandit, és a Honda VT 250 Spada. Kezdõ motoros ezeknél jobbat nem is nagyon kívánhat. Nem túl nagy köbcenti, nem kevés lóerõ, kis fogyasztás, kitûnõ kezelhetõség. A Bandit-ot azt hiszem, nem nagyon kell bemutatnom, mindenki hallott már róla, hiszen több mint húsz éve van a piacon. A Spada viszont nem biztos, hogy ennyire ismerõs, hiszen Európában nem forgalmazták. A használtpiacon viszont jelen van, és nagyon kedvelt, megbízható motor. Ma mindkettõt a naked kategóriába soroljuk, és van, hogy túramotorként emlegetjük. Nézzük meg hát õket közelebbrõl!
A blokk A Suzuki blokkja egy 248 cm3-es, 4 hengeres,
16 szelepes soros motor, mely 40 lóerõt ad le 13.500-as fordulatszámon,
forgatónyomatéka 27 Nm 10.000-es fordulatnál. A Honda szíve egy 249 cm3-es
90°-os V2-es blokk, hengerenként 4 szeleppel. Teljesítménye 42 Le 12.500-as
fordulatszámon, nyomatéka 25 Nm 10.500-nál. Ami ezekbõl az adatokból
nem derül ki, azt a próba során megtudjuk; a Suzuki 16.500-ig tud pörögni, És itt mutatkozik meg az igazi különbség. A Bandit soros motorja alacsony fordulaton teljesen élettelen. 5.000-es fordulatig nem történik semmi, aztán el kezd húzni. Igazán 8.000-es fordulattól válik használhatóvá az erõforrás, alatta kizárólag városi poroszkálásra való. A Spada blokkja a V2-es építésnek köszönhetõen már alacsony fordulaton is jól húz, akár 3.500-as fordulattól használható, 6.000-tól pedig már a teljesítmény nagy része rendelkezésre áll. A váltó Mindkét motor 6 sebességes váltóval rendelkezik, az áttételezés mindkettõnél megfelelõ. Érzésre a Spada váltója finomabban használható, a kuplungja is puhábban mûködik. Futómû és kényelem A Suzuki futómûve feszes, nem kényelemre hangolt. Rossz minõségû úton sem pattog el az útról. Az elsõ teleszkóp 120 mm, a hátsó 131 mm-es rugóúttal rendelkezik, ami ennél a motornál épp elég, bár két személlyel az eleje nagy fékezéskor azért felüt. A Honda futómûve egy érdekes szerkezet. Kényelmes, de ugyanakkor sportosan is kitûnõen használható. A rugóút elõl és hátul egyaránt 110 mm. Sajnos ezt nem a mi útjainkra tervezték, mert rossz úton bizony könnyen felüt. Az üléspozíció a Suzukin sportosabb, ezt elõsegíti a meredekebb villaszög is, a Hondán nem kell annyira rádõlni a tankra.
Nehéz megmondani, hogy összességében jobb-e egyik motor a másiknál. Részleteiben azonban a Honda a hétköznapi használatra, túrázásra, hacsak egy hajszállal is de jobban megfelel. Nem kell sûrûn visszaváltani, mint a Suzukinál, két személlyel városi tempónál is maradhat 6.-ban, így is képes gyorsulni, ha kell. A fogyasztás a Hondánál 4-4,5L között alakult, míg a Suzukinál ugyanez 5-5,5L. A teljes képhez viszont az is hozzá tartozik, hogy a Spada nem elterjedt motor itthon, így az alkatrész utánpótlás – még ha nem is kell sûrûn – nem egyszerû feladat. Ettõl függetlenül ha választanom kéne, inkább a Hondát választanám. A V2 nem hazudik. Olyan hangot produkál gyári kipufogóval is, amilyet egy kétszer ekkora motor szokott. |
míg a Honda 14.000-ig. 
Konklúzió